DERREN BROWN TANTEREMBE VONUL

A sokkoló mutatványairól híres illúzionista a színpadot most tanteremre cserélte, hogy egy másik tehetségét, a festést ossza meg a gyerekekkel.

Derren Brown az illúziók mestere, akinek trükkjei láttán alig hiszünk saját szemünknek. De nem csak mágus, finom kezű festő is, ahogy ezt a leicestershire tanulók is megtapasztalhatták a mai nap.

A Tv sztár előadást tartott az iskolájukban egy jótékonysági esemény keretei között, melyet egy korábban elhunyt tanuló tiszteletére rendeztek.

Derren beavatta a De Lisle Egyetem tanulóit a portré festés fortélyaiba.

A tanulók megosztották gondolataikat az előadással kapcsolatban (videó):

Lány: Remek volt látni a munkáit, és hogy megmutatta ő hogyan használja festéket és mit szokott csinálni. Sok hasznos tanácsot adott nekünk.
Riporter: Bátorítást adott ez a saját munkádhoz?
Fiú: "gen. Valamelyest másképp tekintek most már a festésre.

Derren Brown a festészetről beszél (videó):

Riporter: Szóval Derren, semmi illúzió, semmi varázslat, ezt a festményt te készítetted, ezt szoktad csinálni.
DB: Igen, mindig is ez volt... hát azt hiszem valójában az első szerelmem, mielőtt megismertem a hipnózist és a varázslatot meg a többit. Szóval ez tulajdonképpen egy nyomtatott verziója az egyébként hatalmas, talán másfél méteres eredeti festménynek az anyukámról. És azért hoztam ide, hogy illusztráljam a tanulóknak itt a De Lisle Egyetemen a saját technikámat, annak a reményében, hogy... nem is tudtom, saját ötleteket merítsenek belőle.
Riporter: Már megszoktuk, hogy a nyilvánosság előtt te vagy Derren Brown, a showman, a mágus, az illúzionista, de most a magánembert látjuk, aki szabadidejében szeret a műteremben festeni.
DB: Igen, abszolút. Tulajdonképpen ez egy nagyon jó kontraszt, ha valami olyasmiből élsz, ami lényegében nyilvános, jó ha van mellette valami, ami igazán személyes. Szóval, igen, amennyi időt csak tudok - ami nem sok - az otthonomban töltöm festéssel, van egy kis stúdióm, de nagy képeket festek és az hetekig is eltart. Aztán néha napján vannak kiállításaim is Londoban.
Riporter: És mi volt az inspirációd, mivel inspirálnád a gyerekeket? Mikor érezted először úgy, hogy ezzel kell foglalkoznod?
DB: Nos, tulajdonképpen az iskolában kezdődött, emlékszem korán befejeztem egy matek vizsgát, aztán vázlatokat készítettem a matek tanáromról, (Popshed?)-ről, akinek nagy fülei voltak meg minden, úgyhogy egy karikatúrát csináltam. Évekig készítettem karikatúrákat, habár elég komolyan vettem őket, akrillal festettem, szóval ezek inkább amolyan felnőtt karikatúrák voltak, egy pár évvel ezelőtt könyvem is jelent meg belőlük. Aztán átváltottam egyszerű portrékra a karikatúrák helyett. Szóval szerintem ez inkább a karakterről szól, arról hogy mit szeretnél kihozni egy személyből, egyszerűen csak szeretem az arcokat, nyilván azért mert a másik munkámban is ezt csinálom, olvasok az emberek arckifejezéseiből, természetesen érdekel ez a dolog, ez a közös pont a kettőben.
Riporter: Abban a könyvedben híres emberek arcképei is megtalálhatók. Kaptál valaha bármiféle visszajelzést ezektől a hírességektől?
DB: Igen, nagyon kedvesek voltak. Amikor megjelent a könyv, - persze most már nem csinálok karikatúrákat - szétküldték őket a benne szereplőknek, hogy mondjanak róla pár szót, és bámulatos volt, volt aki... Ó, kaptam egy nagyon kedves levelet a királynőtől, valami olyasmit írt benne, hogy "Köszönöm a vázlatot". És ennyi volt. De igen, az emberek írtak vissza pár sort. Uri Geller például egy két oldalas levelet küldött vissza, amiben részletezte saját művészi tehetségét, ezt egyébként később ő is megjelentette, ami elképesztő. Szóval elég széles skálán mozogtak a visszajelzések.
Riporter: Az iskola egy korábbi tanulója, Joe Humphry emlékére rendezte ezt az eseményt, amint tudod, szóval az inspiráció fontos a gyerekeknek, és örülök, hogy ezt ma te el tudtad hozni a látogatásoddal.
DB: Igen, szokatlan nekem erről az egész dologról beszélni, mert általában nem szoktam. De ez a jótékonysági rendezvény erről szól. Azt hiszem magam is inspirálva érzem, már csak azáltal is, hogy olyasvalamiről beszélhetek a tanulókkal, ami mindannyiunkat érdekel, és én is át tudom érezni az ő helyzetüket, ez mindenképp egy kétoldalú dolog. Igazán remek volt. És ezáltal a jótékonysági rendezvényről is hírt adunk.
Riporter: Remek. Derren, nagyon szépen köszönöm.

Forrás: ITV

Oldal tetejére